GreenFox

Előszó

Kezdek már visszaemlékezni a régi hetekre, amikor még a Red Fox és a Green Comics még csak a Blue Fox berkeiben bontogatta szárnyait. Az akkor hülyeségnek számító Fenegyerek volt a kincs és aztán a szétválás. De ez már egy másik történet. A lényeg hogy a régi csapat összeáll egy közös projektre, ami szintén hülyeségnek indult. Ha lejjebb mentek, elolvashatjátok ezt a jó régen gondozott történetet.

1.Fejezet

Három barát

Egy hideg márciusi napon kezdődött az egész. Aznap reggel Brian Thompson a Jó reggelt salt beach city főrádiósa éppen kávéját szürcsölgetve lépett ki az irodájából. Kora reggel volt még. Brian nem is értette a kora reggeli rádiózásokat, hiszen szinte mindenki alszik. Salt beach city egy nyugodt kisváros volt, ahol nem volt nagy forgalom és rohanás, viszont mégis pörgött az élet. De ezen a reggelen más volt valami. Az emberek nem siettek, mindenki álmos volt, még Brian is majdnem kiejtette kezéből a kávés poharát, amiért akár ölni is tudna. Szinte az a pohár hozzánőtt. Még a dédapjától örökölte nagyon régen, csak ennyi maradt belőle. Megcsörrent a zsebében a telefon és régi barátja, Eric Hangman szólt bele:

-Igen tessék?- szólt bele Brian a telefonba.

-Csáó Brian.- köszönt Eric mély orgánumú hangján.

-Hogy hogy felhívtál? Olyan rég láttalak.

-Mert olyan kedvem van...csak szeretnék beszélgetni a haverommal.

-Jól van de mikor és hol?

-Mondjuk...este 9-kor a Calvin bárban.

-Jól van.

-Most le kell tennem.

Se köszönés, se életjel, letette a telefont. Brian ezt utálta Ericben mindig is. Mindig az a kapkodós esztelen barom volt, akit nem érdekelt semmi. Brian már 10 éve nem látta Ericet, de az ügyvédjével Richard Nadallal még mindig tartotta a kapcsolatot. Ők hárman elválaszthatatlanok voltak, de felnőttkorukra elváltak útjaik. Eric a légióhoz ment, Richard ügyvéd, míg Brian rádiós lett. Richard vele volt így is, ugyanis az ügyvédi pályája véletlenül barátjához osztotta be. Amíg Brian ezeken gondolkozott, el is felejtette őt felhívni, ugyanis neki is helye van a bárban. A három jó barát, akik elválaszthatatlanok. Brian alig várta már az estét. Mivel eredetileg egyre komolyodó kapcsolatát akarta gondozni Rachellel, a gyönyörű kiszemeltjével, vele is le kellett beszélnie az estét. Rachel megértette Briant, ugyanis neki egy űr volt Eric hiánya. Mire elkészülődött már indult is a bárba. A régi lebontott áruház helyén találkozott Richarddal. Így ketten indultak a bárba.

***

Mire megérkeztek Eric már a pultnál ült. Egyszerű bár volt, de este mégis ez volt tele élettel a városban.

-Richard! Brian! De rég volt már.- ölelte meg őket Eric.-De megváltoztatok.

-Inkább te... nézz csak magadra.- mosolygott Richard.

Eric egy régi koszos katonaszerelésben volt mindennap. Biztos ez az emléke a légióból. Eric elmesélte, hogy már 2 éve leszerelték csak elvették a házát, mindenét és egy szakadt lakókocsiparkolóban él.

-Tudod mit?- mondta Brian.-miért nem költözöl hozzám?

-Á...jó nekem ott...megszoktam.- jött a válasz.

-Ó igen?- és ma hol alszol?- mosolygott Brian.

Eric a saját csapdájába esett. A bárban akart magának helyet szorítani, de ha már ennyire erősködött Brian, beleegyezett.

-És hogyhogy most és miért ennyire sürgősen?- kérdezte Richard.

-Mert jó nyomon járok. Ha rátalálunk hármasba megfelezzük és kész.- súgdolózott Eric.

-Mégis mit?- hökkent meg Brian.

Eric közelhajolt barátjához és mély sejtelmes hangon csak egy szót mondott:

-Kincset...